A Maros magyarországi szakaszán is megjelent az elöntött parajdi bánya sós vize, de a koncentrációja a határérték alatt van. Miután a betörő víz feltöltötte a tárnákat, így a sós víz immár visszajut a Korond-patak völgyébe és nemcsak a patak, hanem a Küküllők és a Maros élővilágát is veszélyezteti. A román vízügyi hatóságok értesítették a magyar társszervezeteket, hogy nagyobb mennyiségű, magas sókoncentrációval rendelkező víz indult meg a Maros irányába, melyet a mellékfolyókon elhelyezkedő tározók vizével hígítanak.
Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem természet- és környezetföldrajzi tanszékének vezetője hallgatóival saját méréseket végzett a Maros folyón. Az egyetemi docens az InfoRádióban elmondta: a vízügyi hatóságok természetesen folyamatosan figyelik a sókoncentráció szintjét, ebben újdonságokat nem tudnak kimutatni, ugyanakkor szakmai szempontból azt is érdekes megvizsgálni, milyen ütemben vonul le a magas sókoncentrációjú víz, térben és időben hogyan, milyen maximum szinttel változik, illetve izgalmas kérdés az is, mennyire hígul fel a Tiszába érkezve a sókoncentráció. A hallgatókat pedig azért vonták be a mérésekbe, hogy éles helyzetben, a gyakorlatban is alkalmazzák mindazokat, amiket tanultak a korábbi képzéseken. Egyebek mellett mintákat gyűjtöttek, mérési tervet állítottak össze, különböző terepmunkákat végeztek, melyek révén Sipos György szerint nagyon fontos tapasztalatokat szereztek.

A méréseik visszaigazolták a vízügy megállapításait, melyek közül a legfontosabb, hogy nem haladta meg a határértéket a Maros vizének sókoncentrációja. Közepes és nagyobb folyók esetében 900 mikrosiemens/cm ez a hátérérték. Ez a mértékegység tulajdonképpen a víz vezetőképességét írja le, ami alapvetően a sótartalmától függ. Jelen esetben azonban a sótartalomba nemcsak a nátrium-klorid, tehát a Parajdról származó só számít bele, hanem a különféle kalcium- és magnéziumsók is, amelyek természetes módon is jelen lehetnek a vizekben.
A Marosnál végzett méréseik során 510 és 520 mikrosiemens/cm közötti összsótartalmi értékeket jegyeztek fel, amelyek messze elmaradtak a rendeletben szabályozott, természetes vizekre vonatkozó határértéktől.
Sipos György az eredményeket összegezve úgy fogalmazott, nem érte jelentős terhelés a Maros magyarországi szakaszát, illetve a Tisza Maros-torkolat alatti részét. Továbbra is figyelni fogják a sókoncentráció alakulását, és az is tervben van, hogy tudományos munkát készítenek a mérések eredményeit felhasználva. Ha érkezne egy újabb hullám, az SZTE hallgatói újra megjelennek a terepen, hogy térben és időben is lekövethessék a folyamatokat.
Sipos György elmondta: az 510–520 mikrosiemens/cm-es sótartalmi értékek nem adnak okot aggodalomra. Összehasonlításképpen megjegyezte, hogy
a csapvízben vagy az ásványvízben 200-400 mikrosiemens/cm lehet a sótartalom
Az egyetemi docens hozzátette: a természetes vizekbe jutott sós víz jelentősen felhígult, ezért nincs veszélyben a Maros élővilága. Nagy segítséget jelentett, hogy a román vízügyes szakemberek tározók segítségével mesterségesen hígították a sós vizet. A Korond-patak a Kis-Küküllő egyik mellékága, ahol az elmúlt napokban még nagyon magas volt a sókoncentráció, a Maros és mellékfolyói azonban nincsenek veszélyben, mert addig elérve jelentősen felhígult a sós víz, magyarán alacsony a sókoncentráció a hazai szakaszon.

Az SZTE tanszékvezetője megjegyezte: azt azért még nem lehet teljesen kizárni, hogy nem érkezik egy nagyobb, sós vizes hullám a Korond-patakon, illetve a helyi folyókon keresztül, ami adott esetben okozhatna havária eseményeket, ha magas a sókoncentráció, eddig azonban nem érte jelentős szennyezés a Maros magyarországi szakaszát.
Sipos György úgy fogalmazott, a vízfolyásokra, folyókra megállapított határértékek „elég feszesek”, ezért attól még nem pusztulna ki az élővilág, ha a sókoncentráció megközelítené a maximumot. A vezetőképességre vonatkozó határérték tavak esetében – amelyeknél jóval nagyobb a talajvíz hozzájárulása a tóvíz mennyiségéhez – sokkal magasabb, akár 1500 mikrosiemens/cm is lehet. Komoly károk akkor keletkezhetnének az élővilágban, ha 5-10-szeres túllépés történne.
(A nyitóképen: az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársa mintát vesz a parajdi sóbánya katasztrófája miatt a Marosból a folyó sótartalmának megméréséhez Nagylaknál 2025. június 14-én.)