Az Európai Bizottság a tervei szerint 2027 végére teljesen leállítaná az Európai Unió területére érkező orosz energiaimportot. Kezdjük a gázzal! Mennyi orosz gáz érkezik most az unióba, és mennyi jött 2022 februárja, vagyis az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt?

Az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt, illetve az energiaválságot megelőzően az Európai Unió gázellátásának valamivel több mint 40 százaléka érkezett Oroszországból. Ez a tavalyi évre 19 százalékra csökkent. A szerkezet jelentősen megváltozott, korábban a vezetékes beszerzések domináltak, és ahogyan a Jamal vezeték kiesett, majd az Északi Áramlat vezetéket fölrobbantották, az ukrán tranziton csökkent a beszerzett energia mennyisége. Ezekkel párhuzamosan a cseppfolyósított földgázbeszerzések megnőttek, de ezzel együtt azt mondhatjuk, hogy a kitettség körülbelül a felére csökkent. Ez azt hozta, hogy az árak az európai gáztőzsdéken a korábbi átlagokhoz képest több mint kétszeres emelkedést produkáltak. Korábban 15-20 euró/megawattóra között mozogtak az irányadó holland gáztőzsdén a szintek. Ez a 2022-es nyári időszakban nagyon megemelkedett.

Volt egy időszak, amikor az oroszok belenyúltak a gázárba, vagy legalábbis utólag úgy tűnik.

Valóban, az első nagy ártüske 2021 őszén volt, utána volt egy decemberben, utána 2022 első időszakában. Miután a háború kirobbant, elindult az egyrészt kommunikációs, másrészt kereskedelmi adok-kapok, 2022 nyarán nagyon sok szó esett az Északi Áramlat gázvezetékről, s hogy azon mekkora mennyiséget szállítanak az oroszok, mennyivel fogják vissza a szállításokat, mennyiben ténylegesen karbantartási nehézségek okozzák a visszafogást és mennyiben nyomásgyakorlási kísérletről van szó. Ezeknek a következményeképpen 2022 augusztusig 350 euró/megawattóráig emelkedett az azonnali piacon tapasztalható ár, utána volt egy korrekció. A problémát az okozza, hogy a korrekciót követően is az új átlagárak, amelyek az európai piacon kialakultak, több mint kétszer olyan magasak, mint ami korábban jellemző volt. Ennek nagyon súlyos következményei voltak mind az európai iparra, mind az Európai Unió lakosságára nézve. Az ipar kapcsán szerintem érdemes elmondani, hogy a tavaly őszi Draghi-jelentés egyértelműen rámutat, hogy a közösség versenyképességi problémáinak egyik oka, hogy drága az energia. Egy európai iparvállalatnak ma négyszer-ötször annyit kell fizetnie, mint egy amerikai versenytársának a gázért, és két-háromszor annyit a villamos energiáért. Most is rendkívül magasak az árszintek. Ami a lakosságot illeti, talán még lesújtóbb tendenciák bontakoznak ki. 2021-ben azoknak az európaiaknak az aránya, akik nem tudták kellő mértékben felfűteni az otthonukat, vagy akikkel előfordult, hogy anyagi okokból nem tudták befizetni időben a rezsiszámláikat, 7 százalék alatt volt. Ezek az értékek mostanra a fűtési nehézségek tekintetében 22, a díjfizetési nehézségek tekintetében 26 százalékra emelkedtek. A Századvég új kutatása tartalmazza ezt a két eredményt, de egyébként más kutatások, például az Eurobarométer kutatása is alátámasztja ezt. A versenyképességi problémák nagyon megnőttek, az energiaszegénység nagyon jelentősen megemelkedett, és az Európai Unió energiacsapdába került.

Az Egyesült Államokban mennyi a földgáz ára? Az Európai Unióban a holland gáztőzsde 37 euró körül méri a földgázt.

Az Egyesült Államokban, ha átszámítjuk, 10 euró/megawattóra környékén mozognak az árak, jóval alacsonyabb árszintek jellemzik az amerikai piacot. Donald Trump drill-baby-drill, fuel-baby-fuel kampányszlogennel nyert, tehát azon fog dolgozni a következő időszakban, hogy az amerikai szénhidrogén-kitermelést felpörgesse. Ha bővül a kínálat, az lefelé nyomja az árakat, és ez az amerikai versenyképességnek és energiaszegénységnek is jót tehet. A probléma, hogy ezzel párhuzamosan az Európai Unióban a központi intézményrendszer nagyon erősen abba az irányba tolja a közösség egészét, hogy az a szelektív vásárlási gyakorlat és a szankciós politika, ami 2022 óta egyre inkább eluralkodik a piacon, tovább folytatódjon. A bizottság néhány héttel ezelőtt az asztalra tett egy javaslatot, amelynek keretében már az idei év végéig betiltanák az úgynevezett azonnali ügyleteket, az azonnali orosz gázbeszerzéseket, ez a jelenlegi volumenek körülbelül harmadát érintené. 2027 év végéig pedig a hosszú távú szerződések keretében beszerzett orosz gázt is kipucolnák az európai piacról, ez újabb jelentős áremelkedést jelentene.

Hova érkezik orosz cseppfolyósított földgáz Európán belül? És arra miért nem vonatkozik a tiltás?

Ez egy nagyon érdekes történet. Az orosz cseppfolyósítottföldgáz-szállítmányok legnagyobb volumenben Belgiumba és Franciaországba érkeznek. Lényegében amióta 2022-ben elkezdődött a szankciós politikának és különösen a gázembargó lehetőségének a vitája, egyre markánsabban vetődik fel újra és újra, hogy a cseppfolyósított földgá beszerzését is tiltani kellene. Ez a törekvés a legtovább tavaly nyáron jutott, amikor ténylegesen bekerült az orosz LNG az Európai Unió szankciós politikájába. Ezt megelőzően azt tapasztalhattuk, hogy azok a képviselők, akik erősebb szankciókat szorgalmaztak, azzal érveltek, hogy minden orosz LNG-beszerzést le kellene állítani. Csak aztán jött a szakma, és jelezte, hogy ennek nagyon súlyos következményei lennének az ellátásbiztonságra és az árakra nézve, úgyhogy a politika visszakozott. Végül a tavaly júniusi szankciós csomagba csak egy olyan intézkedés került be, amely az Európai Unióba irányuló orosz cseppfolyósítottföldgáz-szállítmányokat nem tiltotta, a reexportra, továbbértékesítésre szánt mennyiségeket. Ennek viszont az lett a következménye, most már látjuk több hónap elteltével, hogy azok a szállítmányok, amelyeket korábban továbbértékesítésre szántak, mégis az Európai Unióban landoltak, és azok a nem orosz cseppfolyósítottföldgáz-beszerzések, amelyek eredetileg az Európai Unióba érkeztek volna, kerültek harmadik országokba. Tehát az orosz cseppfolyósítottföldgáz-beszerzések a tavalyi évben a szankciónak köszönhetően is növekedtek. Ezzel párhuzamosan egyébként az amerikai cseppfolyósítottföldgáz-beszerzések 2024-ben a 2023-as évhez képest valamelyest csökkentek. Részben ez magyarázza azt is, hogy Donald Trump nagyon erősen próbál politikai nyomást gyakorolni az európai vezetésre, hogy vásároljon több amerikai cseppfolyósított földgázt, és ez magyarázza azt is, hogy az európai politikai elit szankciópárti része újra elővette az orosz cseppfolyósított földgáz, illetve általánosságban a gáz kérdését.

Sőt, a kőolajét is, merthogy Donald Trump jó pár héttel ezelőtt azt mondta, hogy a nagyon magas vámokat akkor kerülheti el az Európai Unió, ha 350 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiahordozót. Nagyjából ennyi a külkereskedelmi deficit Amerikából nézve. De maradjunk még egy kicsit annál, hogy hogyan sikerült a kieső 20 százalék földgázt pótolnia Európának! Mondta a 40 százalékot, ami nagyjából 20 százalékra esett, de amikor 40 százalékos volt az orosz földgáz aránya, akkor nagyjából 500 milliárd köbmétert használt Európa. Ám volt egy gazdasági visszaesés, és most olyan 400-450 milliárdot, és ennek a majdnem 20 százalékát hozzuk be Oroszországból. Honnan pótolta Európa azt a gázt, amit már nem az oroszoktól veszünk évek óta?

Már 400 milliárd alatt járunk. Elsődleges új beszállítók az Egyesült Államokból érkező cseppfolyósítottföldgáz-exportőrök voltak, az amerikai LNG elsődleges piacává az Európai Unió vált. Növekedett a beszerzés Norvégiából, illetve még néhány más helyről is, de azt látjuk, hogy az orosz gáz helyettesítését elsődlegesen az amerikai LNG látta el, és a jövőben is ettől várják a megváltást azok a vezetők, akik most a szigorúbb szankció mellett érvelnek. Két héttel ezelőtt, amikor Dan Jörgensen, az EU energiaügyi biztosa bejelentette ezt az új intézkedéstervet, akkor feltették neki azt a kérdést, hogy mégis mivel képzeli a következő években helyettesíteni az orosz gázbeszerzéseket, és azt mondta, hogy egyfelől arra számít, hogy az Európai Unió gázigénye tovább csökken, olyan ütemben, mint ami az elmúlt éveket jellemezte. Megjegyezném, hogy ennek nagyon súlyos társadalmi és gazdasági ára lenne, mert azt jelentené, hogy az ipar mélyrepülése tovább folytatódik, és az energiaszegénységi mutatók tovább romlanak. Emellett Jörgensen úgy számol, hogy azok a tervezett új kapacitások, amelyeket a következő években megvalósítanának elsősorban amerikai befektetők, mind-mind megvalósulnak. Én ezt is felelőtlen gondolatnak tartom, mert egy kontinens energiaellátását nem szabad még meg nem valósult kapacitásokra alapozni. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a gondolkodásmóddal szerintem van egy általános koncepcionális probléma is, ennek több oldala is van. Egyrészt, ha ténylegesen a függőség csökkentése a cél, akkor nem a nulla az ésszerű orosz beszerzés mennyisége. Az Európai Unió függősége úgy csökkenthető, ha megteremtjük, hogy minél több útvonalon keresztül, minél több beszállító a piacra léphessen, és köztük minél nagyobb legyen a verseny. De ennek nem az az az útja, hogy beszállítókat zárunk ki abból, hogy az európai piacra juttathassák az energiájukat. Másfelől, ha szűkítem a kínálatot, az nyilvánvalóan felfelé fogja hajtani az árakat. Márpedig a budapesti deklarációban az Európai Bizottság is vállalta, hogy mindent megtesz az Európai Unió versenyképességének a helyreállítása érdekében, ráadásul az Európai Uniónak elsősorban energiaszegénységi problémája és nem orosz beszerzési problémája van. Egy olyan családnak, amelyik nem tudja felfűteni az otthonát, teljesen mindegy, hogy mekkora arányban vásárol az EU orosz vagy nem orosz földgázt, mert az a fő energetikai problémája, hogy nem tudja kifizetni a számláit.

Van egy beígért kínálat az Egyesült Államok részéről, az előrejelzések szerint jelentősen nő majd az Egyesült Államok földgázkivitele. Pontosan milyen tervek vannak?

A optimista becslések azt mondják, hogy Amerika cseppfolyósítottföldgáz-exportképessége, potenciálja 2030-ig a jelenlegi kétszeresére növekedhet. Ha ezek az előrejelzések megvalósulnak, és közben az Európai Unió továbbra is csökkenti a gázigényét, akkor összességében az amerikai szállítások valóban jelentős részben fedezetet kínálhatnak a törekvésre.

Most nagyjából 40 milliárd, és akkor lesz körülbelül 80 milliárd, nagyjából a duplája?

Így van, körülbelül ilyen nagyságrendekről beszélünk. Trump 350 milliárd dollár értékben értékesítene az EU-ban. Én ezt irreálisan magas összegnek gondolom, de az elmúlt hónapokban azt tapasztalhattuk, hogy Donald Trump nagyon gyakran azt a tárgyalási stratégiát alkalmazza, hogy egy szélső értékkel indít, és akkor utána valahol középúton megállapodnak a felek. A tavalyi évben kevesebb mint 100 milliárd dollár értékben vásárolt az Európai Unió energiahordozót az Egyesült Államoktól, ráadásul ennek egy jó része olajbeszerzés volt, tehát ha a kétszeres kapacitásbővülés meg is történik, még akkor is nehezen lehet elképzelni, hogyan növekedne három és félszeresére a mostani érték, kivéve, ha nem történik nagyon jelentős áremelkedés. Az amerikai cseppfolyósított földgázról még azt érdemes elmondani, hogy számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy Trump egészen más stratégiát alkalmaz, mint Joe Biden alkalmazott. Biden nagyon jelentősen abba az irányba terelgette az Európai Uniót, hogy váljon le az orosz energiahordozókról. Trump viszont már inkább abban tűnik érdekeltnek, hogy egyfelől üzleti értelemben pozíciókat szerezzen a vezetékes orosz gáz beszerzéseiből is az Európai Uniónak, másfelől az EU cseppfolyósítottföldgáz-piacát is leuralja. Ezt mutatja az, hogy Trump már megállapodást kötött Ukrajnával az új energiahordozó-kitermelési és logisztikai tevékenységekre vonatkozóan. Ezt mutatja az is, hogy komoly sajtóorgánumokban megjelent cikkek szerint nagyon intenzív tárgyalások zajlanak arról, hogy Trump szeretne valamilyen módon amerikai részvétellel bekapcsolódni az Északi Áramlat gázvezeték helyreállításába. Ennek a történetnek egy mellékzöngéje, hogy a készülő 18. szankciós csomagban az Európai Bizottság, és úgy tűnik, hogy Németország is már, be kívánja emelni az Északi Áramlat gázvezetéket, hogy ezzel biztosítsa, hogy a jövőben se indulhasson meg a szállítás. Csak azt szeretném ezzel mondani, hogy az amerikai cseppfolyósított földgáz szállítmányok már nem igazán a vezetékes orosz gázzal versenyeznek, hanem sokkal inkább a cseppfolyósított orosz gázbeszerzésekkel. Trump ezért a vezetékes orosz gázbeszerzésekből részesülni szeretne, a cseppfolyósított piacot pedig teljesen le kívánja uralni, de ha ez sikerülne is neki, én akkor is kevés esélyt látok arra, hogy a 350 milliárd dolláros igény megvalósítható.

A Bild számításai szerint 2025-ben 233 milliárd eurónyi fosszilis energiahordozót exportál várhatóan Oroszország, és ebből 20 milliárd eurónyit vásárolnak meg az európai uniós országok. Vagyis akkor ezt a 20 milliárd eurónyit kellene az Egyesült Államokból beszerezni, ami a 350-hez képest nagyon kevés, de a 100 milliárdhoz képest már 20 százalék. Vagyis teljesíthető lenne, hogy kiváltsák az Oroszországból beszerzett gázt.

Arról, hogy az orosz gázbeszerzés, olajbeszerzés, az orosz urántermékek helyettesítése 2027-ig megvalósítható-e, van egy szakmai vita. Az Európai Bizottság egyes háttérintézményei is mást állítanak. A Bruegel például kiadott egy tanulmányt, amiben a nukleáris fűtőelemekkel foglalkozik, és arra jut, hogy ezt nem lehetne ilyen rövid időtávon helyettesíteni. Van olyan intézet, amelyik pedig arra jut, hogy meg lehetne valósítani, de szerintem nem ez a kulcskérdés, nem a realitás a kulcskérdése az egésznek, hanem hogy észszerű lenne. Erre viszont tudjuk egyértelműen a választ: nem lenne észszerű nullára csökkenteni az Európai Unió orosz energiabeszerzéseit. Sem energiabiztonsági, sem gazdasági érvekkel nem indokolható ez a törekvés, megjegyzem, szankciós logikával sem. Az elmúlt két hétben mind Ursula von der Leyent, mind Dan Jörgensent, az energiaügyi biztost megkérdezték arról, hogy ha holnap békét kötnének a felek, akkor mi lenne ezzel a 2027-es célkitűzéssel. Mind a ketten azt mondták, hogy a háború lezárásától függetlenül továbbra is fenntartanák ezt a célt. 2027-ig minden orosz energiahordozót ki kell pucolni az európai piacról. Maga Ursula von der Leyen a három legnagyobb prioritású ügy közé emelte ezt a kérdéskört, elmondta, hogy az Európai Bizottság agendáján a következő időszakban három célkitűzés fog szerepelni. Az első Ukrajna felfegyverzése, a második Ukrajna gyorsított európai uniós csatlakozása, a harmadik pedig az orosz energia teljes körű kitiltása az Európai Unióból.

Az árak szempontjából kivel versenyzünk, illetve a holland gáztőzsde árait mi határozza meg? Az, hogy Európán belül mekkora a kereslet, vagy mondjuk az, hogy a Távol-Keleten mekkora a kereslet azokra az amerikai LNG-kapacitásokra és azon hajószállítmányokra, amelyek elindulnak az Egyesült Államokból? A Covid, illetve az energiaválság idején lehetett azt is hallani, hogy hajók fordultak meg, mert jobb árat adtak Európában vagy jobb árat adtak éppen Távol-Keleten.

A holland gáztőzsde árait közvetlenül az európai piacon kialakuló keresleti és kínálati viszonyok határozzák meg, csakhogy azt, hogy mekkora az Európában kialakuló kínálat, befolyásolja, hogy mi a helyzet az ázsiai piacokon, illetve máshol. Ahogyan az európai ellátásban a cseppfolyósított földgáz aránya növekedett, és a vezetékes beszerzések aránya csökkent, úgy az egész piac, ha úgy tetszik, globalizáltabbá vált, hiszen a cseppfolyósított földgáz egy globálisan kereskedett termék, egy cseppfolyósított földgáz szállítására alkalmas tankerhajóval megtehetem, hogy visszafordítom az eredeti célállomástól. Azt is megtehetem, hogy nem kötök ki, hanem várok néhány napot. Egy csomó olyan többletkockázatot hordoz a cseppfolyósított földgáz beszerzése, ami a vezetékes beszerzéseknél nem vetődik föl. Nem azt szeretném mondani, hogy az egyik beszerzéstípus összességében kockázatosabb, mint a másik, egyszerűen két különböző típusú termékről van szó, különböző kockázatokkal. A cseppfolyósított földgázból érkező kínálatot markánsan befolyásolja az, hogy Kínában mekkora a gázigény. Az is befolyásolja, hogy Ausztráliában, ahonnan az Európai Unió nem is vásárol cseppfolyósított földgázt, milyen az exportképesség. Tavaly nyáron és tavalyelőtti nyáron is volt egy néhány hetes időszak, amikor Ausztráliában zavar volt a cseppfolyósítottföldgáz-exporttal. Volt, amikor sztrájkoltak, 2023-ban pedig műszaki probléma adódott, emiatt csökkent az Ázsiába irányuló cseppfolyósított földgáz mennyiség. Ez riadalmat keltett az európai piacon, hogy emiatt kevesebb mennyiség érkezik majd az Európai Unióba is, ezért az EU-ban is jelentős áremelkedés volt tapasztalható, pedig nem vásárol Ausztráliától érdemi gázmennyiséget.

Magyarország honnan és mennyi gázt vásárol?

Az éves magyar gázigény 8,5 milliárd köbméter, ennek oroszlánrészét déli irányból, a Török Áramlaton keresztül, orosz beszerzésekből bonyolítja Magyarország. A tavalyi évben 7,5 milliárd köbméter érkezett. A saját belföldi kitermelésünk már megközelítette a kétmilliárd köbmétert, nagyon jelentős erőfeszítések voltak az elmúlt időszakban annak érdekében, hogy ezt fokozzuk, és ezt még kiegészítették más beszerzési csatornák is. A horvát irányból valamekkora mennyiségű LNG is érkezik, de a legnagyobb, legmarkánsabb részt a déli irányú beszerzés jelenti. Ha összeadjuk a beszerzéseket, az messze meghaladja a saját igényeinket, ez is mutatja, hogy Magyarország egyre inkább gázexportőrként is, egyfajta tranzitországként is fellép a piacon, és ez az év eleji ukrán tranzit leállása óta még fokozottabban így van. Szlovákia a kieső beszerzéseinek egy részét már déli irányból, Magyarországon keresztül szerezi be. Tíz évvel ezelőtt igaz volt, hogy Magyarország gázpiaci értelemben egy zsákfalu, ahova csak megérkeznek a molekulák, de ez most már nagyon jelentősen megváltozott, Magyarország egyfajta regionális gázelosztóvá vált, aminek vannak pozitív energiabiztonsági, ellátásbiztonsági, geopolitikai és gazdasági következményei is, de hogy a beszélgetés előző részéhez visszautaljak, a 2027-es célkitűzésnek nagyon súlyos következményei lennének. Magyarország a 7,5 milliárd köbméter beszerzésből 4,5 milliárd köbmétert hosszú távú gázvásárlási szerződés keretében szerzett be, ezt 2027 év végéig kellene fölmondani, a maradékot pedig már idén év végéig, ami egyfelől nagyon nagy kihívást jelentene mind hazánkra, mind a régió többi országára nézve, hiszen alternatív beszerzési forrásokat kellene kialakítani. Sőt, talán még jelentősebb, hogy drasztikus áremelkedést idézne elő. A Századvégnél úgy becsüljük, hogy a piaci árak a linearitás jóindulatú feltételezése mellett is durván kétszeresére emelkednének.

Csak Magyarországon? Jelenleg 37 euró a földgáz ára, gondolom, ha külföldről vásárol Magyarország gázt, akkor ugyanezen az áron teheti.

Egy picit más a helyzet. Azt, hogy pontosan milyen áron érkezik, befolyásolja, hogy hosszú távú szerződés keretében vagy azonnali piacon történik-e a vásárlás. Az azonnali piac az egyszerűbb, ott egyszerűen az aktuális tőzsdei árak érvényesülnek.

Nyugat-Európában a hosszú távú vagy a spot piac a jellemzőbb?

Ezt nem lehet egyértelműen eldönteni, mert az is előfordul, hogy kereskedők hosszú távú gázvásárlási szerződés keretében beszereznek gázt, és azt utána a tőzsdére viszik, és azonnali ügylet keretében eladják. Ez a cseppfolyósított földgáz esetében még jellemzőbb, de azért az látható, hogy az elmúlt években az azonnali piac jelentősége növekedett, ezt az Európai Bizottság igyekezett szakpolitikai eszközökkel is elősegíteni. Az orosz beszerzések tekintetében az ügyletek kétharmada hosszú távú gázvásárlási szerződés keretében történik, egyharmada azonnali ügyletek keretében. Itt az arány az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott. Korábban az azonnali ügyletek volumene nagyobb volt. Az elmúlt időszakban az azonnali ügyletek visszaestek, mert azokat könnyebb felmondani. Ez az oka annak is, hogy az Európai Bizottság a 2025 év végi határidőt az azonnali ügyletekhez rendeli, és a 2027-es határidőt a hosszú távú beszerzésekhez. A kérdés arra vonatkozott, hogy csak Magyarországon vagy az Európai Unió egészében változnának-e az árak. Azt állítom, hogy az egész EU gázpiacán jelentős áremelkedés lenne tapasztalható, mert a tagállami piacok szorosan összekapcsolódnak.

A prognózisuk szerint mennyi lenne az a gázár, amit ez a helyzet okozna? Az elmúlt hónapokban 30 és 40 euró között mozgott a gáz ára.

2022-ben nagyságrendileg azonos mértékű kínálati sokk érte az európai gázpiacot, aminek az eredménye az lett, hogy rövid távon, néhány hónapos időhorizonton, több mint tízszeres áremelkedés volt tapasztalható.

De csak pár napra, hétre.

Ez igaz. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy hiába jelzem én előre empirikus modellek alapján, hogy hogyan alakulnának az átlagárak. Egy kínálati sokk olyan folyamatokat indíthat be, amiknek nagyon nehéz előrejelezni a pontos következményét. Ahogy 2022-ben láttuk a spekulatív folyamatokat, amelyek beindultak. Az, hogy milyen nagy hullámokat vetett ez a sokkhatás, tanulságos a mostani esetre vonatkozóan is. Rövid távon az az állítás, hogy nagyon nehéz megmondani, hogy milyen mértékű lenne az áremelkedés. Hosszú távon, ha megnézzük a különböző rugalmassági mutatókat, azt mondhatjuk, hogy az átlagos árszintek körülbelül a jelenlegi kétszeresére emelkednének.

Úgy számolnak, hogy 70-80 euró lenne egy megawattórányi gáz ára várhatóan ezen lépés hatására?

Így van, pontosan erről van szó.

Ebben segítene az amerikai cseppfolyósított földgáz behozatala? Ha lenne egy olyan megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Államok között, ami biztosítja, hogy nem kell versenyeznünk Távol-Kelettel?

Abban az esetben, ha jelentős mennyiségű új amerikai cseppfolyósított földgáz érkezne az európai piacra, az enyhíthetné ezt a hatást. Csakhogy mellette az európai piacon jó lenne, ha az ipar is magára találna, és a kereslet is növekedne. Csakhogy a jelenlegi árszintek mellett a kereslet aligha tud növekedni. Én most arra adtam becslést, hogy ha önmagában az orosz energiahordozók kiesését nézzük, akkor az az empirikus szakirodalom tapasztalatai alapján ez hogyan befolyásolná az átlagárakat. Ezt ha kiegészítjük más tényezőkkel, például azzal, hogy hogyan változnak a gáztároló-feltöltési szabályok, azzal, hogy mi van akkor, ha megjelenik az ukrán gázigény is egy az egyben az Európai Unióban, amit ki kell elégíteni, ott nagyon-nagyon alacsonyan vannak a tárolói kapacitások. Mi van akkor, hogyha új amerikai kapacitások jelennek meg, ez enyhítené a dolgot? Az előbbi kettő súlyosbítaná. Hogyan alakul majd a gázkereslet? Magára talál az európai ipar vagy nem? Ha nem, főleg, ha tovább romlik a helyzet, akkor az visszaveti a keresletet, az is enyhíti a gázárakat. Viszont ha magára talál, és ez lenne a cél, akkor a kereslet növekszik.

Akár 10-20 százalékkal, mert mint említette, 500 milliárdról zuhant néhány év alatt 400 milliárdra, az 20 százalékos csökkenés.

Jelentős önmagában az a kínálati sokk, amit az orosz gáz kiesése jelentene, s nagyon jelentős árfelhajtó hatást jelentene az európai piacon. Ennek a következménye az lenne egyik oldalról, hogy a versenyképességünk tovább romlana. Az az árkülönbség, ami ebben a pillanatban az amerikai és az európai gázárakban tapasztalható, tovább növekedne, másfelől azok a társadalmi problémák, energiaszegénységi problémák, amik már nagyon súlyos kihívásokat okoznak most is, még rosszabb helyzetet hoznának. Például azokat a támogatási programokat, amelyek hatályban vannak mind Magyarországon, mind más európai országokban, vagy jelentősen módosítani kellene, vagy fel kellene számolni. Az elmúlt hetekben elhangzott több ízben, hogy a rezsicsökkentési program fenntarthatatlanná válna. Ilyen esetben, ha a megnövekedett piaci árakat kellene a magyar családoknak fizetniük, akkor a fűtési számlájuk három és fél vagy akár négyszeresre emelkedne, ami évente félmillió forintos többletkiadást jelentene egy átlagos magyar családra nézve.

Mennyi gáz jöhet Közel-Keletről, illetve más régiókból az Európai Unióba a következő években? Mennyire jelentős vagy mennyire növelhető ennek jelentősen a mértéke?

Néhány milliárd köbméterről beszélünk, talán elérné a 10 milliárd köbmétert néhány éves időhorizonton. Én ezeket óvatosan kezelném, meg is mondom, hogy miért. Az energiaválság kezdete óta az Európai Unió egésze nagyon hisz abban, hogy majd katari meg egyéb közel-keleti gázforrásokkal fogja az orosz energiahordozókat helyettesíteni, és egyébként ezek az országok nyitottnak is mutatkoztak arra, hogy fokozzák a kapacitásaikat. Csakhogy akkor hajlandók erre, ha az Európai Unió és az európai kereskedők hosszú távú gázszerződést kötnek velük, és biztosítják azt, hogy a következő 15-20 évben valamekkora mennyiséget vásárolni fognak, például, Katartól. És emellett, ha tágabb értelemben nézzük, és az azeri gázszállításokat is ide vesszük, akkor infrastruktúrafejlesztésre is szükség lenne, ami szintén több évtizedes beruházást jelentene. Ám az Európai Bizottság nagyon erősen ellen tart annak, hogy a kereskedők hosszú távú szerződéseket köthessenek, és az infrastruktúrafejlesztésbe sem hajlandó beszállni. Katar, Azerbajdzsán és más potenciálisan szóba kerülő országok az elmúlt két évben több ízben jelezték, hogy nem fogják érdemben fokozni a kitermelési kapacitásaikat, nem fognak beruházásokat végrehajtani abban az esetben, ha az Európai Bizottság azt kommunikálja, hogy adjatok több gázt, de másfelől azt is, hogy arra csak néhány évig lesz szükség, mert utána a klímavédelmi intézkedések következményeképpen annyira alacsony lesz a kereslet, hogy nem is lesz szükség katari vagy azeri gázra.

Említette még, hogy több gázt veszünk, mint amennyit felhasználunk, olyan 8-8,5 milliárd a magyar felhasználás. A maradék 2-3 milliárddal, ami bejön, de nem mi használjuk fel, mi történik? Ez csak tranzit, vagy kereskedünk is a gázzal?

A tranzit egyfajta kereskedés, egyébként több mint 10 milliárd köbméterről beszélünk, tehát a többlet a 8,5 milliárd köbméterhez képest meghaladja a 2 milliárd köbmétert. Itt több minden történhet a gázzal. Van olyan része a gázpiacnak, ami Magyarországon bértárolásra kerül. Éppen az elmúlt napokban érkezett a hír, hogy Szerbia új megállapodást kötött Oroszországgal. A szerbekkel nagyon szoros az energetikai együttműködése Magyarországnak, és ennek az energetikai együttműködésnek része az, hogy a szerbek Magyarországon bértárolást végeztetnek, nyáron itt töltik föl a tárolók egy részét, és utána azt fogyasztják el. Ez annak köszönhető, hogy Magyarország a saját fogyasztásához mérten az Európai Unió egyik legnagyobb gáztároló kapacitásával rendelkezik. Ez egy lehetőség. Egy másik lehetőség, hogy tisztán tranzitországként veszünk részt.

Vagyis a vezetéken keresztül megy a gáz, és mi ezért pénzt kapunk.

Így van, az elmúlt hetekben, vagy talán már egy hónapja is annak, hogy érkezett a hír, hogy a fekete-tengeri új beruházás kapcsán megkötötték az első nagy szerződést.

Ez a Neptun Deep, romániai gázmező, ahol 100 milliárd köbméternyi gáz van potenciálisan.

Több mint 100 milliárd köbméter, és az első szerződést megkötötte egy német és egy román vállalat, úgy néz ki, ha ez a beruházás ténylegesen megvalósul, elindulhat a gázszállítás Romániából Németországba, az is Magyarországon keresztül menne. És valóban van egy olyan lehetőség is, hogy a magyar kereskedők megvásárolnak külföldről gázt, és ezt utána továbbértékesítik, más országok kereskedőinek.

Orosz gáz, amit mi továbbadunk?

Részben igen, részben nem. Azt szoktuk mondani, hogy a gázmolekulákat nem lehet felcímkézni, nem tudjuk megítélni azt, hogy egy-egy molekula orosz gáznak minősül-e.

Vagy éppen a Magyarországon kitermelt kétmilliárd köbméter.

Így van. A szankciók kapcsán rendre elő is kerül ez a probléma, és eddig nagyon sokat beszélgettünk a gázról, de ha az olajat is az asztalra tesszük, ott ez nagyon világosan látható volt. Az Európai Bizottság azt kommunikálja, hogy az EU orosz beszerzései a 20 százalékot meghaladó szintről most már csak 3 százalékra mérséklődtek, ez igaz papíron. Csakhogy ezzel párhuzamosan azt láthattuk, hogy India, Törökország az orosz olaj legnagyobb vásárlójává és az Európai Unió egyik legnagyobb üzemanyag-beszállítójává vált. Közvetítőkön keresztül, új értékláncokon keresztül átcímkézve, ugyanúgy megjelenik az orosz eredetű, nem lehet pontosan megmondani, mert az értéklánc több szintjére sincs rálátása az Európai Uniónak és úgy általánosságban a nyugati világnak. Azt láthatjuk, hogy ezeket a szállítmányokat Oroszországból, mondjuk, Indiába olyan szereplők szállítják, akikről nagyon keveset tudunk. Árnyékflottának is szoktuk hívni időnként. Olyan szereplők nyújtanak különböző szolgáltatásokat, akik nem nyugati, nem európai vállalatok. A G7-országok olajárplafont vetettek ki az orosz nyersolajra, ennek a jelenlegi szintje 60 dollár, de legutóbb 2024 januárjában volt néhány olyan nap, amikor az orosz Ural típusú nyersolaj értékesítési ára 60 dollár alá csökkent. Egyébként végig afölött van, ez is jól mutatja, hogy már nem az európai szereplők kapcsolódnak be ezekbe a kereskedési ügyletekbe. Azt, hogy Indiában pontosan melyik finomítóban, mi történik az orosz nyersolajjal, nem tudjuk megmondani, még azt sem tudjuk feltérképezni, hogy az elmúlt években feltörekvő új indiai olajvállalatok milyen tulajdonosi háttérrel működnek. Erről sok tényfeltáró cikk volt, de az őszinte válasz az, hogy nem tudjuk.

Az mérhető, hogy indiai tankerből mennyit fejtenek le a kikötőben, nem?

Ha az indiai meg a török szállításokat is ide vesszük, én azt tippelném, hogy a 20 százalék fölötti korábbi kitettség továbbra is 20 százalék fölött van.

Kicsit visszakanyarodva a romániai gázmezőhöz, ott a hírek szerint, legalábbis akkor, amikor majd csúcsára jár ez a mező, olyan 8 milliárd köbméternyit termelnek ki. Ebből mennyi juthat Magyarországnak?

Nem vállalkoznék arra, hogy előre megmondom, pontosan hány százmillió köbméter vagy hány milliárd köbméter köt majd ki ténylegesen Magyarországon, de én azt remélem, hogy ennek oroszlánrésze vagy Magyarországon köt ki, vagy Magyarországon keresztül jut el az európai piacra. Bizonyos szempontból ennek nincs olyan nagy jelentősége, hiszen Magyarország központi, regionális gázelosztó központi szerepét ez az új beruházás is erősítheti. Egyáltalán nem véletlen, hogy Magyarország mindig is amellett állt, hogy ezt a beruházást is meg kell valósítani. Elvégezte azokat a határkeresztező beruházásokat, azokat az interkonnektor beruházásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a fekete-tengeri Neptun Deepben kitermelt gáz az Európai Unióba juthasson hazánkon keresztül.

Mennyivel olcsóbb az orosz olaj, illetve miért okozna problémát Magyarországon, hogyha nem orosz olajat finomítanánk, és nem orosz olaj kerülne a magyar finomítóba, illetve a Mol regionális finomítóiba?

Ez egyre kevésbé árkérdés az orosz és a nyugati olaj közötti különbség tekintetében. Ha megnézzük, hogy az Ural típusú orosz nyersolaj és a Brent típusú nyugati nyersolaj hordónkénti ára közötti különbség hogyan alakult, azt tapasztalhatjuk, hogy ez a 2022-es háború kirobbanását követő időszakban, illetve az azt megelőző hónapokban egészen 30 dollárra nőtt, de mostanra 5 dollár alá csökkent. Folyamatosan zárul az olló, az orosz nyersolaj hordónkénti ára egyre közelíti a nyugati típusút, ami részben annak a következménye, hogy Oroszország a vártnál hatékonyabban volt képes új piacokat találni a nyersolajának. Magyarország szempontjából egyrészt egy műszaki kihívás okozna problémát, egyáltalán nem garantálható, hogy az Adria vezetéken keresztül a pozsonyi és a százhalombattai finomító ellátásához szükséges mennyiséget be lehetne szerezni. Erről van egy vita, a horvát fél egy ideje azzal érvel, hogy ezt meg lehetne csinálni, de korábban még nem volt példa rá, nagyon kockázatos lenne. Arról nem is beszélve, hogy ahogyan mondani szokták, egy vezeték nem vezeték. Tehát ezzel a függőségünk, a kitettségünk növekedne, és az elmúlt időszakban azt láthattuk, hogy Horvátország az egyre növekvő piaci erejével kíméletlenül él, és időről időre egyre jobban növeli a tranzitdíjakat. Nem hajlandó hosszabb távú megállapodást kötni, mert ha nem köt hosszabb távú megállapodást, akkor időben egyre közelebbi időpontokban képes növelni az árat. Ez lenne az egyik fő problémaforrás. A másik az lenne, hogy mind a két finomítónak megvan az a bekeverési aránya, ami mellett optimálisan működtethető. És egyrészt adódna egy beszerzési kihívás, hogy föl lehet-e hozni az Adria vezetéken keresztül olyan összetételű olajat, egyáltalán be lehetne szerezni, ami mellett optimálisan működtethető a két finomító. Ez egy nagyon erős kérdés, és ha nem, akkor milyen mértékben csökkenne az üzemanyag-előállítása a két finomítónak. Mindenesetre az túlzás nélkül elmondható, hogy egy ilyen lépés nagyon jelentős üzemanyagár-emelkedést válthatna ki, és ami talán még problémásabb, hogy az ellátásbiztonsági kockázatokat is jelentősen megnövelné.

Át lehetne állítani a finomítókat Brent típusúra és más bekeverési arányra?

Igen, viszont idő- és költségigényes. Látható, hogy a 2009-es orosz–ukrán gázvita óta a Mol elkezdett dolgozni azon, hogy csökkentse az orosz bekeverési arányt, korábban csaknem teljes mértékben orosz nyersolajat használt a finomítóiban, most már ez lecsökkent 70 százalékra. Vannak különböző becslések arról, hogy mekkora további költséget jelentene és hány évbe kerülne, hogy ez az arány akár nullára legyen csökkenthető. Megint visszakanyarodunk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy lehetséges-e nullára csökkenteni az Európai Unió és Magyarország orosz energiabeszerzéseit. A fő kérdés az, hogy észszerű-e. A lehetségesre az a válasz szinte valamennyi energiahordozó tekintetében, hogy ha sok évünk van rá, nagyon sok pénzt hajlandók vagyunk elégetni és vállaljuk az áremelkedésből fakadó következményeket, akkor talán igen, talán nem. Viszont arra, hogy észszerű-e vagy sem, az az egyértelmű válasz, hogy nem észszerű.

Nem alakítható úgy át a bekeverési arány és nem folytatható úgy a termelés, hogy a Brent típusú üzemanyaggal is megérje a finomítás, és ne legyen jelentősen drágább az üzemanyag? Mert ha drágább a Magyarországon előállított finomított üzemanyag, akkor azt nem tudják majd eladni. Ausztriában, például, sokkal olcsóbb lesz.

Ez is egy picit árnyaltabban működik, ugyanis regionális piacokról van szó, és az igények eléggé rögzítettek. Egy ilyen szankció, az orosz energiáról való leválás, az, hogy teljesen áttér a Mol Brent típusú vagy nyugati típusú nyersolajra, azt eredményezné, hogy akkor a pozsonyi finomítónak is módosulna a kihozatala, és ez az egész régió üzemanyagpiacán alakítana. A kérdés első körben nem az, hogy hogyan adná el a Mol a százhalombattai vagy a pozsonyi finomítóban előállított üzemanyagmennyiséget, hanem hogy lenne-e elegendő üzemanyag ahhoz, hogy a regionális olajigényeket el lehessen látni. Az, hogy hosszabb időtávon, 5-10 éves időhorizonton mit okozna ez, nagyon nehéz megmondani, de szerintem rosszabb helyzetet teremtene a régió energiapiacán, hiszen Magyarország a jelenlegi kétirányú beszerzést egyirányú beszerzésre cserélné, a jelenlegi két típusú olaj bekeverését egytípusú olajra cserélni, a kínálat szűkülne, csökkenne. És még egyszer, itt nemcsak Magyarországról van szó. Ha az Európai Unió vagy az Európai Bizottság komolyan veszi azt a célkitűzését, hogy az orosz olajat kigyomlálja, akkor nemcsak azt a 3 százalékot fogja érinteni az intézkedéseivel, ami mentességet kapott a korábbi embargó alól, ami vezetékes beszerzést jelent, hanem a maradék 15-20 százalékot is, ami közvetítőkön keresztül jut jelenleg az európai piacra.